Körülbelül egy éve volt szerencsém tesztelni a Legacy-t, a magyar illetőségű Redshift gyermekét. Egy ódon, mindazonáltal roppant hangulatos RPG volt Pocket PC-re, most pedig itt van a The Quest, mely gyakorlatilag a második része az RPG sorozatnak, bár címe nem éppen ezt sugallja. Aki találkozott az első résszel, névtelenül valószinűleg fel sem ismerné a folytatást. A Might and Magic-jellegű csapatalapú kalandozás ment a kukába, helyette Oblivion/Morrowindre hasonlitó, egyszemélyes vándorlás vette át a helyét. A hasonlat pedig nem véletlen, láthatóan a készitőket inspirálta a sorozat, ez pedig több helyen is vissza fog köszönni.

Természetesen a játék, mint a többi klasszikus RPG, a karaktergenerálással indul. Az alapállapotban felkinált karakterosztályokon mindenki kedve és izlése szerint választhat, vállalkozó kedvűek pedig élőhalott kalandozót is indithatnak. Igazság szerint három életképes karakter van, a harcos, a varázsló (esetleg élőhalott, ekkor hozzáférést kapunk a fekete mágiához) és a tolvaj. A játék szépségét pedig az adja, hogy napjainkban kapható RPG-k többségétől eltérően kasztunk döntő mértékben befolyásolja a játékmenetet, és itt nem feltétlenül a harcra gondolok.

Egy tolvajjal lehetőségek sokasága nyilik meg előttünk, például bármikor kizsebelhetünk utcán lófráló polgárokat. Speciális kulcs birtokában (többé-kevésbé) szabadon kirabolhatunk bizonyos házakat, mig éjszaka ablakokat bezúzva csenhetjük el az emberek javait. Harcosra váltva máris fordul a kocka, itt főként a kifinomult testi erőt alkalmazva küzdhetjük végig magunkat a játékon. Nagyobb összezördülések előtt érdemes a kulcsfontosságú statisztikákat (erő, kitartás) jótékonyan befolyásoló harci drogokat bevenni (sör, rum). Ennél a kasztnál pedig elérhetővé válik a kétkezes harc képesség, melynek fejlesztésével sutba dobhatjuk a haszontalan pajzsokat és laza eleganciával (bal kéz rövidkard, jobb kéz buzogány, vagy bármiféle hasonló nehézfegyver) végigdarálhatjuk magunkat a küblicicákon.